Egyik üres, a másik csordultig...
valaha bátran dőlt a Nap a ciprusok lándzsahegyébe
ma reszketeg kéz maszatolja a fakó eget
hígan folyik el múló időnk vére
és feketére alvad az éj a kanizsai fák alatt
(2023. december 26. Magyarkanizsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése